Még csak két napja tart a nincs semmi dolgom, de már most halálra untam magam. A program: megpróbálok minél később kelni, aztán várom az estét, h legyen végre meccs! (Mit műveltek már a törökök? Wow!! Ahhoz képest hogy alapból nem nagyon szorítok senkinek elég mázli hogy ezen a meccsen inkább a törökökhöz húztam, így aztán igazán élvezet volt a feltámadásuk. Csak Főnit sajnáltam. Cech-en azért jóízűt röhögtem : )

Ja hát és a nap fő híre: megvan a PL sorsolás jövőre!!! Azt tehát már tudom, hogy mind a Charity Shieldet, mind a szarkák elleni nyitó meccsünket már odakint nézem. Egyébként az ősz eleje és a befutó nagyon keménynek néz ki, viszont (kopp-kopp-kopp) a karácsonyi hajtás meg kifejezetten behúzhatónak. Szóval, ha a várható kupák miatti átpakolások nem kavarnak nagyon be, komolyak az esélyeink megint. Mindenesetre a city home, arsenal home hazai befutótól már most összefut a nyál a számban!

Kéne valamit kezdenem a géppel is, mert ez nem állapot (tudniillik tönkrement a hűtése így nem bírom használni), csak épp a kimenetel előtt már luxus magyar áron gépen venni, az a nagy helyzet.

Egyébként feltaláltam, hogy ideje olvasni. A listám elején továbbra is Vonnegut, illetve végre el akarom olvasni a Fahrenheit 451-et.

És ha már művészet: nemrég láttam legújabb kedvenc filmemet a moziban. A címe In Bruge, magyarul szándékosan nem írom be, mert a fordítás annyira tragédia, hogy tüdőlövést érdemel. Egyébként amolyan Lock, Stock dumákba oltott Fight Club-féle egzisztencializmus filozófálgatás, Mementora emlékeztető "éséppezérttörténtígy" flash-ekkel, iszonyat szórakoztató és intelligens film, csak ajánlani tudom. Colin Farrell engem minden filmjével meggyőz, nekem bejöttek azok is, amiket nem szerettek, mint az Alexander és a Miami Vice.

(Miami Vice-ról jut eszembe, hamarosan lesz új Michael Mann film a 30-as évek amerikai gengsztereiről, már előre tetszik)

A legszörnyűbb persze az, hogy én hiába végeztem, ha még mindig tart a vizsgaidőszak mindenki másnak. 7végén mondjuk még1x (ha mindig igaz persze, még mindig nem utoljára) megtámadom a balatonlellei üdülőt, ahol az elmúlt nyarak megközelítőleg 2/5-ét töltöttem el, szóval akkorra legalább már van program. Bár leginkább azt várom, hogy Virág végezzen már.

Amúgy meg neki kéne állnom az orvosi igazolásokat beszerezni Amerikához, lassan ebbe is belefogok. A másik ügy amerika-wise: intenzív beszélgetéseket folytatok Julia unokatesómmal, jelen állás szerint van némi esélye annak hogy egy kis New England trippeléssel kezdődjön az utazás, na ez igazán király lenne!

Mindenesetre, még két hétig vagyok hivatalosan is kollégista. Én úgy érzem, a koliból való kiköltözéssel fog igazán lezárulni véglegesen ez az öt év, nah majd ha ez is meglesz lehet írok egy postot.

Végül pedig alkalomhoz illően R.I.P. Nagy Imre.